Balázs Lajos BÁBAKALÁCS

Tűnődés egy különleges virágszimbólum fölött

Valamikor 1987-ben olvastam a korán elhunyt marosvásárhelyi írónak, Székely Jánosnak Lapok egy befejezetlen regényből című igen szép írását. Egy vidékre kihelyezett botanikatanárról szólt, aki a „növények között is a legjobban a bábakalácsot szerette". Az olvasás nyomán számomra egyre inkább rokonszenvessé vált a botanikatanár, noha egy adott pillanattól a bábakalácsot éreztem a regényrészlet „hősének".

Meghatott a bábakalács emberi közösségre alkalmazott, botanikatudománnyal megegyező megjelenítése, a regénybeli bábakalács „emberi története".

A világfa a Mindenség tengelye és fenntartója. Azt várnánk, hogy esetleges pusztulása a mitikus gondolkodás számára a világmindenség összedőlését, a világvégét jelentse. Szándékosan elpusztítani meg éppen nem lenne szabad, hiszen az katasztrófát okozna.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy a régi elbeszélések, mítoszok, eposzok stb. szólnak a világfa kivágásáról, megsemmisítéséről is. A következőkben bemutatott szövegek, legalábbis többségükben - mint látni fogjuk - nem függhetnek össze közvetlenül.

A sumerok azért nem vették ezt annyira szó szerint, vagy legalábbis nem mind, mert a Lugalbanda-eposzban9 megvan a világfa. Annyira jellegzetes ez a leírás is, hogy érdemesnek látszik ezt is idézni:

A tündökletes fa, Enki sas-fája, ősidők óta, mint egy óriás, a hegycsúcson áll, Innin, a fénylő szemű, karneol hegyén, ágai, mint a fürtös gyapjú, árnyéka, mint a kendő, beborítja a hegy csúcsait, mint a lepel, föléjük terül, gyökerei, mint hatalmas kígyók, Utu hét ágú folyój áig érnek,  körben kopár hegyek, növény nem sarjad ott, kígyó nem siklik, skorpió nem kúszik - a fa lombjára madárka száll, fészket épít, tojást rak: Anzu, a madár, a fa ágain fészket épít, fiókáját kikölti, a fa boróka, a fa: puszpángfa, csillogó gallyaiból a madár árnyékot hajlít.   Ha a madár - napkeltekor - kiröppen, ha Anzu - Utu kiléptére - felrikolt: rikoltására a Lullubi hegyekben mintha a föld rendült volna meg.

A fordításhoz fűzött jegyzetek szerint a Lullubi-hegyek a Zagrosz középső térségében, Elámtól északra vannak, Utu hétágú folyója viszont „a világmindenség - az alvilág - folyama".

A Világfa az a hatalmas fa, amely összeköti a három világot, az alsó földalattit, a gyökereinket jelentő ősök világot, középső jelen világunkat, környezetünket, valamint a felső, madarak jelképezte égi világot.

Meséink képeiben a Világfa égigérő fa vagy tetejetlen fa néven szerepel, felső ágain ül a Nap és a Hold. Csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá. Jellemző népmese elem, melyet a népi hitvilágunk is ismer, hogy csak a táltos tudja, hogy merre van.