Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut. Az alábbi részlet Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” című könyvéből való.

„Minden növényi ábrázolás közül a világfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.

A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát az ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe, vagy az alvilágba jut.”

Olvasás közben hallgasd

„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik.

A világfa a Mindenség tengelye és fenntartója. Azt várnánk, hogy esetleges pusztulása a mitikus gondolkodás számára a világmindenség összedőlését, a világvégét jelentse. Szándékosan elpusztítani meg éppen nem lenne szabad, hiszen az katasztrófát okozna.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy a régi elbeszélések, mítoszok, eposzok stb. szólnak a világfa kivágásáról, megsemmisítéséről is. A következőkben bemutatott szövegek, legalábbis többségükben - mint látni fogjuk - nem függhetnek össze közvetlenül.

A Világfa az a hatalmas fa, amely összeköti a három világot, az alsó földalattit, a gyökereinket jelentő ősök világot, középső jelen világunkat, környezetünket, valamint a felső, madarak jelképezte égi világot.

Meséink képeiben a Világfa égigérő fa vagy tetejetlen fa néven szerepel, felső ágain ül a Nap és a Hold. Csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá. Jellemző népmese elem, melyet a népi hitvilágunk is ismer, hogy csak a táltos tudja, hogy merre van.