1. IDŐSZÁL LEÁGAZÁSOK

Az Életfán található különféle teremtmények egymással időszálas kapcsolatban vannak, folyamatosan a születésüktől a halálukig. Ezek az élvonalak az egyes időhurkokat kötik össze a belőlük leszármazott időhurkokkal. Amikor teremtményekről beszélünk az időfizikában, akkor mindig a különféle, fizikailag lehetséges szerkezetű időhurkokra gondolunk. Amik alapvetően két fő csoportba sorolhatók: egyszerű és komplex időhurkok. Az egyszerű időhurkokat nevezzük energiakvantumoknak, a komplexeket időtartályoknak vagy elemi részecskéknek. Az energiakvantumoknak két családja van, a szerinók és fotinók, amik a tachionjaik számában, az átmérőjükben és az önkeltési ciklusuk sebességében különböznek egymástól. Az elemi részecskéknek is két családja van, a lélek és az anyagi részecskék, amik bár hasonlóak egymáshoz (barionok), szerkezetileg és viselkedésükben mégis jól megkülönböztethetők.

A komplex időhurok rendszerek megfelelő körülmények között mindannyian képesek stabilan elbomlani, két ugyancsak stabil időtartállyá. Ezek a bomlástermékek szintén elemi részecskének minősülnek, és mivel időszálas kapcsolatban vannak egymással, az összetartozó párok megfelelő körülmények között képesek újra egyesülni az eredeti részecskévé. Ezt nevezzük az időtartályok duális természetének, miszerint képesek a téridőben egy helyen vagy egyszerre két helyen is lenni. Az egy helyen levést neutron (semleges) állapotnak, a két helyen levést (bilokáció) proton és elektron (töltés megosztott) állapotnak nevezzük.

Extrém körülmények között az időtartályok szétrombolhatók, darabokra törhetők, ami során változatos szerkezetű, komplex időtörmelékek keletkeznek. Ezek rövid életű, és gyorsan semmivé foszló időhurok rendszerek, amik nyomtalanul annihilálódnak az instabilitásuk következtében. A fizikusok előszeretettel foglalkoznak időtörmelékek keltésével (szemét gyártással), és vizsgálatával a részecske gyorsítóikban, megpróbálva kitalálni, hogyan működhet az univerzum. Az időfizikában – egyelőre – nem foglalkozunk ezzel, hanem a stabil, évmilliárdokig is fennmaradó elemi részecskék szerkezetét igyekszünk feltárni, a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel. Mivel döntően ezek alkotják a világegyetemet.

Az Életfa szerkezetének kutatása terén elért eredmények maguk után vonták a kérdést, hogy vajon a különféle típusú teremtmények hogyan keletkeznek egymásból? Pontosabban: melyik teremtményből melyik teremtmény vagy teremtmények keletkeznek? Milyen szabályok befolyásolják a leszármazási rendszer kialakulását? És egyáltalán, hányféle stabil időtartályt lehet létrehozni?

Megfelelő számítógépes kapacitás és szakképzett parafelderítők hiányában még mindig csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, a meglévő hiányos információ morzsákból próbálva összerakni a meglehetősen bonyolult képet. Túl keveset tudunk még az időrendszerek fizikájáról ahhoz, hogy egyértelmű kijelentéseket tehessünk, de hipotéziseket már felállíthatunk az eddigi kutatások alapján. Az elmúlt hónapok elemzései során megvizsgáltuk az Életfa csomópontjai közti leágazási lehetőségeket, felmérve őket a különféle szempontok alapján, és végül sikerült meghatároznunk a jelenleg legvalószínűbbnek tűnő leszármazási modellt. Az alábbiakban ezt fogjuk ismertetni, gyakorlatilag számba véve a különféle ismert és még ismeretlen (feltételezett) teremtményeket, valamint az őket összekapcsoló időszál univerzum fa-gráf szerkezetét.

2. A LELKEK CSALÁDJA

Modellünket kezdjük a gráf első elágazási pontjától, a Mindenható Isten időhurkától. Ő a főszerán, aki közvetlenül (a tachionjaiból) csak vele azonos szerkezetű szerinókat, másolati isteneket képes kelteni. Az alfatéri szerinók csak bétatéri szerinókat tudnak másolni magukból, a bétatéri szerinók pedig csak fotinókat. A teremtésben ez a kétféle egyszerű időhurok család létezik, akik térszorzással és fényszorzással képesek önmagukat többfejűvé alakítani, illetve térosztással és fényosztással visszaalakulni. Így jönnek létre belőlük az egyes fajok (altípusok), akik nem minősülnek leszármazott teremtménynek, de szerkezetileg mégis mások, forráshelyeikben és térdimenziószámukban, valamint ciklusidejükben és hullámterükben egyaránt.
Az alfatéri szerinók a nemtér-nemidőben (őskáoszban) megfelelő körülmények között képesek maguk köré egy stabil és komplex időtartályt generálni, amit labda léleknek neveztünk el. Ez (ő) a sámánok beszámolói szerint egy nagyjából 6-7 centiméter átmérőjű, teniszlabda nagyságú, szabályos gömb alakú, fehérnek tűnő óriási elemi részecske, aminek belsejében megszámlálhatatlanul soknak tetsző időhurok kavarog szigorú szabályok szerint, bentről kifelé másolódva egymásból. Egyes misztikusok éngömbnek nevezik őket vagy Nagy Istennek, illetve szellemi óriásnak. Ők az univerzum legfőbb vezetői, olyan nagy teljesítményű intelligenciák, akik rengeteg információt képesek eltárolni és kezelni magukban. Számítógépes hasonlattal élve olyanok, mint az internet szerverek, akiken keresztül a felhasználók hozzáférnek a mindentudáshoz. Méretük és fontosságuk miatt gyakorlatilag az egész életüket zárt és szigorúan védett környezetben (támaszpontokon) töltik, úgymond egy helyben lebegve és a világ dolgairól gondolkodva. Ennél többet gyakorlatilag nem is tudunk róluk egyelőre.
A bétatéri szerinók a téridőben (téresszenciában) megfelelő körülmények között képesek maguk köré egy stabil és komplex időtartályt generálni, amit isteni léleknek neveztünk el. Ez (ő) a sámánok beszámolói szerint egy nagyjából 4 ezredmilliméter átmérőjű, tehát elég nagy elemi részecske, aminek belseje hasonló a labda lélekéhez (de nem azonos vele). A misztikusok őket nevezik nagy lelkeknek, isteneknek, istenségeknek, félisteneknek, illetve angyaloknak. Ők az univerzum működéséről gondoskodó, aktívan cselekvő, mindenfelé szaladgáló, a dolgokba szükség esetén beavatkozó adminisztrátorok, akikkel a közönséges halandók általában találkozni szoktak. Képesek testbe reinkarnálódni, és tudásuktól, felhatalmazásuktól függően különféle isteni képességekkel rendelkeznek. Az ő közösségüket ismerjük angyali hierarchia néven.
Ahogyan a szerinók képesek térszorzással több fejűvé válni, úgy a labda lelkek és isteni lelkek is képesek a szerinójuk párhuzamos térhatosaiba párhuzamos lélek példányokat generálni magukból. Ez a folyamat az osztódás, ami lehet megkétszereződés vagy megháromszorozódás és a misztikában nullás másolatnak nevezett példányokat eredményez. A nullás másolat azt jelenti, hogy majdnem nulla a különbség a másolat és a szülője között, mind hardveresen, mind szoftveresen. Azért csak majdnem, mert az aszimmetria tétel és az információ átviteli késedelem miatt az abszolút egyformaság fizikailag megvalósíthatatlan. A térszeparátorok elválasztó hatásának köszönhetően a másodpéldányok természetesen képesek fizikailag eltávolodni egymástól, amennyiben saját bétatéri szerinót is másolt hozzájuk az elsődleges keltő szerinó. Az így ketté vagy három felé váló lélek szoftveresen továbbra is egységes marad az összekötő időszálaknak köszönhetően, vagyis a benne működő tudat a folyamatos bilokáció vagy trilokáció állapotában van.
A fotinók esetében nincs értelme alfa és béta tulajdonságúakról beszélni, mivel mind benne vannak a téridőben, amin kívül nem is tudnak életben maradni. A fényszorzásnak köszönhetően azonban képesek a szerkezetüket megváltoztatni, ami kihat a belőlük keletkező komplex időtartályokra is. Sejtésünk szerint a fotinókból keletkeznek a különféle halandó lelkek. Például az emberi lelkek, akik nagyjából 1 ezredmilliméter átmérőjűek lehetnek (normál méret) és különféle színekben világítanak a felfűzésük és információ tartalmuk függvényében. Vagy az állati lelkek, akik hasonló méretűek, esetleg kicsit kisebbek, ezt nem tudjuk biztosan (0,5-1 ezredmilliméter közti átmérővel). És ilyenek a növényi lelkek is, akik ugyanekkorák vagy valamivel kisebbek lehetnek (törpe méret). Precíz mérések hiányában nem tudjuk a különféle lélek részecskék átmérőjét ennél pontosabban megadni. Amikor a lelkek színéről beszélünk, értjük ezalatt egyrészt a THZ-jukról visszaverődő fény színét (optikai láthatóság), másrészt a gravitációs spektrumuk jellemző rezgéstartományát, ami a mesterséges színezés miatt látszik színesnek (igazlátással).
A felsorolt ötféle lélek részecske faj mindegyike intelligens, információk eltárolására, feldolgozására, kreatív keltésére, lesugárzására képes élőlény, akinek időtartályában a transzcendens információ folyamatosan perturbálódó és gyarapodó komplex mátrixát nevezzük szellemnek. Az operációs rendszerüknek köszönhetően képesek kedvük szerint mozogni, a rájuk vonatkozó fizikai törvények keretein belül. Megfelelő körülmények között, rezonanciás gerjesztés hatására képesek két részre bomlani, az időtartály önkeltési tulajdonságainak köszönhetően. Egyszerűbben megfogalmazva a feltudati részből (lélek proton) képes kiugrani a tudatalatti rész (lélek elektron) és önállóan elkóborolni az univerzumban. Ezeket a bomlástermékeket (részecske párokat, alfajokat) értelemszerűen a szülő lélekről neveztük el (felsorolásukat lásd a 4. fejezetben). A lelkekkel kapcsolatos további információkat a Lelki ismeretek (2010) című írásunkban foglaltuk össze.

3. AZ ANYAGOK CSALÁDJA

A különféle lélek részecskék – szintén megfelelő gerjesztés hatására – képesek a feltudati részük (protonjuk) felszínén kitüremkedéseket, szemölcsre hasonlító, kis időfraktál leágazásokat, amolyan vadhajtásokat növeszteni. Ezek az időtartályocskák (felfúvódó buborékok) ott keletkeznek, ahol a THZ mezők között hézagok, rések alakulnak ki. Amennyiben megfelelő méretűre nőnek, gömbbé formálódhatnak és ekkor leszakadnak a lélek felszínjelenségéről, amit bimbózásnak nevezünk. A belső időhurok rendszerük elválik a hullámtérben a lélek időfraktáljától és önálló működésbe kezd. A folyamat hasonló a lélek elektron kiugrásához az időtartály centrumából, de nem azonos vele. A keletkező leszármazottak alkotják az anyagi részecskék családját, amik időszálas kapcsolatban vannak a keltő lélekkel, és tetszés szerint elsodródhatnak a téridőben, akár kozmikus távolságokra is.
Mivel az egyes lélek részecske típusok belső szerkezete eltérő, ezért a felszínük fizikai tulajdonságai is különbözők. Emiatt azt tartjuk valószínűnek, hogy mindegyik lélek csak egyféle, rá jellemző anyagot képes generálni magából. A labda lélekből bimbózik az óriás neutron, amit még nem fedeztünk fel. Az isteni lélekből bimbózik a nagy neutron, amiről szintén nem tudunk semmit. Az emberi lélekből bimbózik a normál neutron, ami a fizikai testünket és a bolygónk anyagát dominánsan alkotja. Erről már meglehetősen sokat tudunk. Az állati lélekből bimbózik a kis neutron, aminek létezésére vannak utaló jelek. A növényi lélekből pedig a törpe neutronok bimbóznak, amiket a fizikusok neutrinóknak neveznek és sikerült már detektálni őket. Mindegyik neutronnak eltérő a belső szerkezete, s bár formailag hasonlók, az átmérőjük ugyanúgy különböző, mint a lélek részecskéké. A témával Az anyagi részecskék működése (2010) című írásunkban foglalkozunk részletesen.
Mivel nem tudjuk, hogy az univerzumban milyen arányban léteznek egymáshoz képest a különféle lelkek, természetesen arról sincs információnk, hogy a különféle anyagokból hol, mennyi van. A keletkezésük sebességéről sem tudunk semmit, illetve a lefűződésük üteméről. Az anyag, mint a lélek teremtménye gyakorlatilag törmelékfelhőként veszi körül az élőlényt, és a szerveződését irányító kényszertereknek (időhullám tereknek, gravízióknak) köszönhetően változatos struktúrákat alkothat. Az anyagi részecskék belsejében a keletkezésük pillanatában nem található szabad fénykvantum (fotinó), mivel a lélek egyik felszíni időhurok elágazásából származtak le. A későbbiek során azonban a téridőt megtöltő különféle fénykvantumok a THZ-k résein keresztül beszökdösnek az időtartály belsejébe, amit a saját hullámterükkel lökdösni, gerjeszteni kezdenek. Ez eredményezi aztán a neutron bomlását protonra és elektronra.
Az anyagi részecskék jóval kisebbek a lelkeknél, s bár nagy mennyiségű fényt képesek magukba fogadni, és átmenetileg eltárolni, ettől még nem lesznek se élőlények, se intelligensek. A belső szerkezetük nem alkalmas az információk zajmentes eltárolására és feldolgozására, sőt, a saját komplex hullámterükkel a hozzájuk közel lévő lélek belsejében tárolódó információkat is elzajosíthatják. Ez eredményezi a feltudati felejtést és a szoftveres hibázást. A tudatalatti tárolója védve van ettől a zajtól, egyrészt mert többnyire a lélek protonjában tartózkodik, ami távol tartja tőle az anyagi részecskéket és fénykvantumokat, másrészt mert szabad állapotban negatív elektromos töltéssel (szinkrodinamizmussal) rendelkezik, amivel eltaszítja magától az atomokat.

Az anyagban információt eltárolni csak a nagyobb részecske halmazok térszerkezetébe kódolva lehet, vagyis az atomi méreteknél kisebb adattároló rendszerek fizikai okokból nem megvalósíthatók. Népiesen megfogalmazva: az anyag buta, mint a sár. Tehát az anyagból készített, intelligensnek tűnő rendszerek (robotok, mesterséges intelligenciák, elementálok, stb) nem élőlények, hanem géplények, amikért az alkotójuk tartozik (karmikus) felelősséggel.

4. A TEREMTMÉNYEK LISTÁJA

Az alábbiakban összefoglaltuk, hogy melyek a teremtésben tartósan önfenntartó és hosszú időn át létező teremtmények. A magyar megnevezésük értelemszerűen történt, hogy könnyű legyen róluk beszélni és a nevük egyben árulkodjon a tulajdonságaikról is.

Energiakvantumok csoportja (2 család):
Szerinók családja (3 faj): monász (egy fejű), diász (két fejű), triász (három fejű).
Fotinók családja (3 faj): monád (egy fejű), diád (két fejű), triád (három fejű).

Időtartály részecskék csoportja (2 család):

Lélek részecskék családja (5 faj): labda lélek (alfatéri szerinóból keletkezik, nagyjából 6-7 centiméter az átmérője, térszorzással képes magát osztódással megduplázni, megtriplázni), isteni lélek (bétatéri szerinóból keletkezik, nagyjából 4 mikron az átmérője, térszorzással képes magát osztódással megduplázni, megtriplázni), emberi lélek (fotinóból keletkezik, nagyjából 1 mikron az átmérője), állati lélek (fotinóból keletkezik, nagyjából 1 mikron az átmérője), növényi lélek (fotinóból keletkezik, nagyjából fél mikron az átmérője).

A lélek részecskék bomlástermékei (10 alfaj): labda proton, labda elektron, isteni proton, isteni elektron, emberi proton, emberi elektron, állati proton, állati elektron, növényi proton, növényi elektron.
Anyagi részecskék családja (5 faj): óriás neutron (labda lélekből bimbózik), nagy neutron (isteni lélekből bimbózik), normál neutron (emberi lélekből bimbózik), kis neutron (állati lélekből bimbózik), törpe neutron (növényi lélekből bimbózik).

Az anyagi részecskék bomlástermékei (10 alfaj): óriás proton, óriás elektron, nagy proton, nagy elektron, normál proton, normál elektron, kis proton, kis elektron, törpe proton, törpe elektron.

Ez összesen 32-féle időrendszer, amibe ha az energiakvantumok fajait is beleszámítjuk, 36-féle teremtményt kapunk. Mindezek tértükrözéssel átfordulhatnak önmaguk ellenkező csavarodási irányú antipárjaivá, vagyis elvileg 64-72-féle teremtmény figyelhető meg összesen az univerzumban. Ők és ezek alkotják együtt az Isten országát.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a teremtmények mindegyikének többféle lehet a térdimenziószáma (3D, 4D, 5D), beállítástól függően, így a hullámterük, mozgásuk, fizikai tulajdonságaik is változhatnak. És ezek csak a részecskék. Ha belőlük különféle összetételű halmazokat (régi és hibás nevükön atomokat) állítunk össze, amit társulatnak neveztünk el, akkor ezekből több tízezer vagy százezerféle kombináció lehetséges.

A társulatok lehetnek egyfajták (homogének), amik csak egy fajba tartozó neutronokból, protonokból és elektronokból állnak, valamint kevertek (heterogének), amik többféle fajú (méretű) részecskéből tevődnek össze. A jelenlegi periódusos rendszer még az izotópokkal együtt is csak a töredékét tartalmazza ennek az óriási változatosságnak.
A társulat szót azért alkottuk meg az atom (oszthatatlan) kifejezés helyettesítésére, mert a részecske halmazok korántsem oszthatatlanok. Éppen ezért, tisztelve az ókori görögök teremtésfilozófiáját, az atom szót mi szigorúan csak az időforrásokra használjuk a továbbiakban. Ezekből kétféle létezik: balos (anyai) és jobbos (atyai) forgású.

Ha különféle társulatok kombinálással molekulákat és keverékeket, vegyületeket hozunk létre, a teljes variációs szám elérheti a több milliárdot. Ez az érték még tovább nő (a megszámlálható végtelenségig), amennyiben a gerjesztettségi szint változásaival együtt járó fizikai változásokat és a molekulák különféle konfigurációit (térbeli alakját) is beleszámítjuk. Makroszinten ebből olyan sokféle égitestet, tárgyat, meg élőlényt lehet létrehozni, hogy az Isten évmilliárdokig elkísérletezhet velük, rengeteg lelket ráállítva a feladatra, mire teljes, átfogó képet kap az egészről (a saját teremtői lehetőségeiről). Szerintünk biztos van egy adatbank az akashán belül, ahová a fizikus istenek gyűjtik ezeket az eredményeket, illetve kivonatolják a lényeget és tankönyvek ezreit írják belőlük házi használatra.

5. ÓRIÁSOK ÉS TÖRPÉK

Az általunk ismert 3D-s Földet minden valószínűség szerint, elsősorban az emberi, állati és növényi lelkek és a belőlük leszármazott anyagi részecskék alkotják. Ezek közül a fizikusok csak néhányat fedeztek föl eddig, amiket lehetőségük volt a részecske gyorsítókban vizsgálni. A lélek részecskéket azért nem fedezték - fedezhették föl, mert egyrészt túl nagyok ahhoz, hogy bármely fizikai elméletben helyet kapjon a létezésük lehetősége. Másrészt mert önállóan mozognak, és eszükben sincs önként belerepülni egy mérőberendezésbe, hogy ott kényelmesen vizsgálhatóvá tegyék magukat és a fizikusok elvárásainak megfelelő mérési eredményeket produkálják. Erre még az elhunyt fizikusok kísértetként itt grasszáló lelkei sem hajlandók, érthető okokból. Senki sem szeretné, ha bedugnák egy részecske gyorsítóba és közel fénysebességgel ütköztetnék más részecskékkel azért, hogy annihilálódjon, majd a darabokra robbanás és megsemmisülés közben érdekes időtartály törmelékeket szórjon szanaszét a detektorokba. Az efféle öngyilkosság nem jellemző a lelkekre.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetne mégis szelíd módszerekkel információkhoz jutni a felsorolt, de úgymond hivatalosan még föl nem fedezett részecskékről, anélkül, hogy barbár módon szétrombolnánk őket? Az anyagi részecskék túl kicsik ahhoz, hogy mikroszkóppal megnézhessük őket. Még elektronmikroszkóppal sem láthatók. Detektálni éppen lehet a többségüket, de csak megfelelő körülmények között. Ezért nem észleljük például a lassú vagy lebegő neutrinókat, csak az űrből nagy sebességgel érkezőket, mivel picinységük miatt simán áthatolnak a normál anyagon.
A lélek részecskék viszont elég nagyok hozzá, hogy szabad szemmel vagy nagyítóval láthatók legyenek.

Az egyetlen probléma velük, hogy mivel intelligensek és önállóan mozognak, nem könnyű rávenni őket arra, hogy odajöjjenek hozzánk és hagyják magukat nézegetni, pláne lefényképezni vagy filmre venni. Ez – tudtommal – még senkinek sem sikerült, bár sokan láttak már szabadon lebegő lelket közelről, szabad szemmel (sámánok és parakutatók főleg). Az isteneket meg pláne nem lehet rávenni arra, hogy úgymond „meztelenül” mutatkozzanak a gyermekeik előtt és hagyják magukat vizsgálgatni. Nekik nem fontos az, hogy a butuska teremtményeik bebizonyíthassák egymásnak, hogy a teremtőik igenis léteznek. Ezért fognak - józan becslésünk szerint még évezredekig – váratni magukra ezek a felfedezések. Hacsak nem kapunk az isteneinktől hálózati hozzáférést az akasha tudományos részéhez (például egy bölcsek kövének nevezett időszálas csatlakozón keresztül).

Ugyanakkor a földi felfedezők dolga mégsem teljesen reménytelen, ha a különféle méretű anyagi részecskékről van szó. A normál, kis és törpe neutronokat és bomlástermékeiket már sikerült fölfedeznünk, és a nagy és óriás neutronok és bomlástermékeik is megtalálhatók elvileg a bolygónkon. Köszönhetően annak, hogy az istenek időnként ellátogatnak a Földre, különböző okokból, és ilyenkor hajlamosak itt felejteni (szétszórni) az általuk keltett anyagokat. Erről számos misztikus és vallásos műben olvashatunk, nem beszélve a legendákról és egyes parajelenségekről.

Az ókori leírások szerint egy időben óriások is éltek a Földön, akik az istenek leszármazottai voltak. A régészek és történészek néha rábukkannak ennek tárgyi bizonyítékaira, és nem csupán szobrok és festmények formájában, hanem több óriás csontvázat is találtak már a világ különböző pontjain (Afrikában, Ázsiában), nagy méretű sírokban. Ezeket a holttesteket aztán vagy gyorsan visszatemetik, vagy eltüntetik valami raktár mélyén, esetleg gátlástalanul megsemmisítik, nehogy a felfedezés híre felborítsa a szépen kitalált, istentagadó történelmünket és tudományunkat.

A tények azonban makacs dolgok. Mi úgy gondoljuk, hogy az óriások valójában maguk az istenek voltak, mivel az óriás szó magyarul az óra és ász szavak összevonásából származik (jelentése: idő-isten). Egyszóval valamikor régen óriások és persze törpék is éltek a bolygónkon, akik aztán vagy kipusztultak vagy elköltöztek innen más világokra. A törpe szó jelentése értelemszerűen: tört-le, azaz töredék méretű leszármazott. Nem tudjuk, ezek a lények honnan jöttek, mit kerestek itt, de a nyomaik még megvannak és talán segíthetnek az atomfizikai kutatásainkban is. Hacsak az istenek vissza nem térnek újra, hogy a jelenlétükkel bizonyítsák a legendák igazát.

Egy óriási (vagy törpe) méretű emberi lény teste, biológiai okokból nem lehet életképes a mi világunk fizikai törvényei között. Ilyen korlátozó tényezők a gravitáció, az anyagok teherbíró képessége, az anyagcsere és energia háztartás működésének korlátai, amik hajdanán a dinoszauruszok méretét is lekorlátozták mind a nagy, mind a kicsiny méretekben.
Az elmúlt években több parakutató úgy gondolta, hogy ezek a lények (óriás humanoidok) talán azért maradhattak életben, illetve azért jöhettek létre (nem a mi világunkban), mert több dimenziósak voltak. A 4D-ben, illetve 5D-ben annyira mások a fizikai kölcsönhatások, hogy elvileg lehetővé tehetik a mienkénél sokkal nagyobb vagy kisebb humanoidok kifejlesztését is. Szándékosan írtam kifejlesztést és nem kifejlődést, mivel az univerzumban található élőlények célirányos kísérletek és fejlesztések eredményei, nem spontán kialakult struktúrák, köszönhetően a rendszert fenntartó isteneknek. Ezzel az elképzeléssel azonban rengeteg baj van, főleg térdimenzió jellegű, mivel a mi 3D-s világunkban sehogy se férnének el a 4 vagy 5 térdimenziós óriások holttestei.

A teremtmények számbavételét követően azonban felmerült bennünk a gondolat, hogy talán sokkal logikusabb választ is adhatunk az óriások és törpék létezésére. Ha ezek a lények különféle méretű anyagi részecskékből felépülő atomokból álltak, akkor elvileg életképesek lehettek (egy darabig) a mi világunkban is. Nagyjából addig, míg volt náluk nekik való étel, megfelelő típusú atomokból. Érdekes orvosélettani kutatások tárgya lehetne (majd egyszer, a nagyon távoli jövőben), hogy mi történik az adott típusú anyagból álló testű élőlénnyel, ha más típusú anyagból álló levegőt lélegez be, vizet iszik, illetve ételt eszik? Hogy képes kezelni ezt az emésztőrendszere, a sejtjei? Talán ezért tűntek el olyan gyorsan a Földről az óriások és törpék, csupán néhány balszerencsés hullát hagyva hátra, amikor rájöttek, hogy nem nekik való a bolygónk.

Ez az elmélet könnyen igazolható lenne a fennmaradt leletek vizsgálatával. Csak mintát kell venni az óriások csontvázából és minden lehetséges módszerrel meg kell vizsgálni az atomjaikat, elemi részecskéiket. Részecske gyorsítóban is. Ha új dolgokat fedezünk fel, egy lépéssel megint közelebb jutottunk a Nagy Egyesítéshez és az univerzum megértéséhez. Ha meg nem, akkor a csontvázak strukturális elemzésével még mindig rájöhetünk, hogy voltak képesek ekkorára nőni, két lábon járni és a saját súlyukat elhordani ezek a lények. A vallásos emberek pedig örülhetnek, hogy a szent könyveik mégse lódítottak az óriásokkal és törpékkel (meg egyéb furcsa szörnyekkel) kapcsolatban.

http://esemenyhorizont.uw.hu