1954. június 1-én a Wall Street Jurnalban egy hirdetés jelenik meg, amiben Kr.e. 200-ból származó bibliai kéziratokat akar valaki eladni. Ezzel kezdetét veszi a Qumráni, majari vagy más néven Holt-tengeri tekercsek története.

Több mint 800 darabot találtak belőlük. Mára már csak egy pár darab maradt meg, mert „láthatatlan” kezek eltűntettek közülük jó néhányat.

Egy részük a Jézus előtti időkről szól.

Azokról az időkről, amikor a Qumránban élő népek még a legrégibb vallás szerint éltek és gondolkodtak.

Őket később őskeresztényeknek nevezik Náluk, már létezik a keresztelés szertartása, amit Közösségi Szabályzatuk így ír le: „az új tag megtisztul minden bűnétől a szentség szelleme által, s belép az igazság birodalmába. Amikor testét meghintik tisztító vízzel, és megszentelik, megtisztul, mert lelkét alázatosan átadja Istennek…”

A szövegben találkozhatunk egy „Igaz Tanítóval” akinek eljövetelét megjósolják, de ugyanitt szerepel az utolsó vacsora leírása is, miszerint „…összegyűlnek a közös asztalnál, hogy egyenek és igyanak az újborból, és senki fia nem nyújtja ki kezét az ételhez, és az italhoz a Pap előtt…”. A Közösségi Szabályzatban megtaláljuk az utalást az ember és Isten között kötött Szövetségről, amit mindenkinek, szigorúan meg kell tartania. A közösség tagjainak elnevezései között szerepel a „Szövetség megtartói”, vagy a „törvénytisztelők” elnevezés. Szó esik még a tekercsekben egy „Hazugról” aki elhagyja a közösséget, és ellenük fordul. Ha most valaki behelyettesíti az „Igazak Tanítóját” Jézus urunkkal, akkor már csak a „Pap” és a „Hazug” szerepe marad kétséges.

Történelmi tény hogy Jézus fénnyé válása után Jakab lesz az egyház vezetője. Ő valószínűleg Jézus urunk testvére. Azt hirdeti, hogy a Fény Fia nem másért született, mint a régi hitre, a legrégebbi szövetségre emlékeztetni az embereket. Hogy miért volt erre szükség?

Az emberek egy része, már nem emlékezett a régi hitre, mert elferdítették számukra azok, akik csak a mások eltaposása útján tudták elképzelni a világot. Még könyvet is írtak erről az elferdült hitről, ami csak úgy vált hitelessé, hogy egyes részeit átvették az Igaz Szövetségből. Ezáltal lett az emberek nagy része félrevezetve.

El is nevezték ezt a könyvet - hogy még így is megtévesszék az embereket - Ószövetségnek. De ennek már semmi köze nem volt az ősi hithez. Jakab megpróbálta az emberléptékű Jézus képet megtartani, de ez nem mindig sikerült neki. Ebben a sikertelenségben nagy szerepe volt Pálnak - akit azelőtt Saulnak hívtak – aki inkább a messiási képhez ragaszkodott jobban, és ezt próbálta elterjeszteni a törzsek között. Emiatt nagyon sok alkalommal összetűzésbe is kerültek. Jakab, mint az egyház feje számtalanszor magához hívatta és megparancsolta neki, hogy kövesse az eredeti tanításokat. De bizony Pál képmutatónak bizonyult. A Tanács előtt mindig mindent megígért, de később egészen másként cselekedett. Jakab sorsa végül, ha nem is közvetlenül, de áttételesen Pál kezétől teljesedik be. Lelökték egy templom tetejéről, és egész egyszerűen agyonverték azok, akik Pál tanításait követték.
Hogy megérthessük Pál viselkedését, meg kell néznünk valójában kicsoda is ő. Pál, Saulként kezdi pályafutását.

Egy olyan szervezet tagja, akik el akarják törölni akár erőszakkal is a kereszténységet. Erre bizonyíték, hogy részt vesz az első keresztény mártír, halálra kövezésében. Ezt a mártírt – érdemes megjegyezni – Istvánnak hívják. Ezek után a zsidók tanácsa elküldi őt Damaszkuszba, hogy segítsen az ottaniaknak a keresztények megsemmisítésében. Ehhez még egy levelet is adnak a kezébe, amiben telj hatalommal ruházzák fel ez ügyben. A damaszkuszi úton azonban történik valami. „Nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül és halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz te engem? Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!” (Ap-Csel 9,1-19, 22,6-16). Saulus az általa sohasem ismert Jézus megnyilvánulásaként értelmezi a szavakat és megtér. Elhagyja korábbi nevét és Paulusra változtatja. Később azok, akik inkább Jakab tanítását vallották magukénak, el akarták fogni Pált, de a római katonák közbeléptek és ők fogták el. Kivallatták, mert azt hitték, hogy katonai titkokat tud, egy akkor Róma számára nagyon veszélyes országról a Párthusok földjéről. Megkínozni nem tudták, mivel Pál római polgár volt, és ezt az akkori törvények tiltották. Miután szabadon engedik Pál egész egyszerűen, eltűnik a történelem színpadáról. Ennek az embernek a tanításait vallják ma az emberek. Ezt ismeri ma úgy a világ „művelt” része, mint az egyetlen igaz tanítást.

Talán mostmár megértjük, hogy nem egy egyértelmű személyiségről van szó, és most már el tudjuk képzelni, ki lehetett az a bizonyos „Pap”, és ki lehetett az a bizonyos „Hazug”.
A tekercsek, héber és arámi nyelven íródtak. Felmerül a kérdés, hogy akkor zsidók és arámiak írták-e ezeket? Nos, ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni. Megint csak a történelemi tényekhez fordulhatunk magyarázatért. Ebben az időben – amikor keletkeznek a tekercsek – a zsidók nagy része nem, vagy csak igen kis mértékben tud írni és olvasni. Nem marad ránk írásos emlékük. Tehát nyugodtan feltételezhetjük, hogy nem azért íródott héber nyelven a tekercsek egy része, mert az írójuk héber volt, hanem azért mert úgy akarta az író, hogy annak a népnek a nyelvén szóljon, amelyik nem tartja már az Úrral kötött eredeti szövetséget. Ezért, hogy értsék az üzenetet a saját nyelvükön kellett megszólítani őket. Ha én valakivel, aki más nyelven beszél, mint én, valamit közölni akarok, akkor a saját nyelvén kell megszólítanom őt.

Az arámi nyelvről annyit lehet tudni, hogy nincs senki, aki ismerné az eredetét, aki beszélne ezen a nyelven, vagy akár csak egy kicsit olvasni is tudná. Ez egy valóságos, létező, rejteki nyelv. Tehát igazán azt sem lehet tudni, csak sejteni, hogy az ezen a nyelven írt tekercsek, valami nagyon ősi, nagyon régi népnek a szavait, kifejezéseit, szófordulatait használják.
Remélem, hogy sikerült egy kicsit rávilágítanom ezeknek az ősi írásoknak a jelentőségére. Azon mindenféleképpen érdemes elgondolkodni, hogy miért nem jelenik meg hivatalos fordítás az összes tekercsről, vagy hogy hová lettek azok a tekercsek, és vajon mit tartalmaznak, amelyek előkerülésük után szinte napokon belül eltűntek és soha többé nem kerültek elő. Ezek megválaszolásra váró kérdések, de sajnos, amikor egy ilyen kérdés elhangzik, azonnal lehet érzékelni, hogy a kapuk bezáródnak és mögülük fekete kalapos emberek kaján mosollyal az arcukon nézik, hogy egy pár jobb érzésű ember hogyan próbálja meg kibogozni az általuk összekuszált szálakat.

1991. májusában az oxfordi egyetem megkapja a qumráni tekercsek hiteles fényképmásolatát. Ez még nem is lenne olyan nagy szenzáció. De az már igen, hogy egy Geza Vermes nevű kutató kapja meg az eredetivel egyező másolatokat. Talán feltűnik, hogy ez az ember nem más, mint Vermes Géza, akinek neve alatt létrehoznak egy kutatócsoportot is, a tekercsek megfejtésére. Ki ez az ember? Miért pont egy magyarnak adják ezt a feladatot? Lehet, hogy valaki, valahol tud valamit?

Valaki megsejthette, hogy ezeket az iratokat csak egy magyarul is tudó ember tudja megfejteni? Annyi kiváló tudós közül, vajon miért csak ő alkalmas erre a feladatra? Ez mindenféleképpen elgondolkodtató. (Ő írta a Zsidó Jézus c. könyvet válaszul Badiny Pártus Jézusára. Vermes is zsidó származású és nem kérdőjelezi meg a hagyományos álláspontot Jézussal kapcsolatban, csak annyi érdeme van, hogy tud magyarul, ami az arámi nyelv hiteles fordításához elengedhetetlen. a szerk.)

De vissza a történethez. Miután megkapja a feladatot Vermes, elkezd dolgozni. Nem megy minden egyszerűen, hiszen beindul a támadás. Támadják azért, hogy monopolhelyzetet teremtett a kutatásban. Ez odáig jut, hogy szeptember 5-én (alig telik el fél év a kutatás kezdete óta!), az amerikai sajtó bejelentette, a cincinnati Héber Egyetem két tanára is megkapta a tekercsek másolatait.

Innentől kezdve megindul a pocskondiázás és a lejáratás. Nem ismerik Vermes eredményeit, de már is mindenhol lejáratják. Ők viszont előállnak azzal a tekercsfordítással, amit a mai napig mindenki elfogad hiteles és egyetlen fordításnak az ősi iratokról. Természetesen ebben Jézus urunk zsidó származású és minden, ami a zsidónép ellen szólna, elferdítve és kifordítva van tálalva, hogy még véletlenül se lehessen kideríteni az igazságot. Vermes Géza munkáját, az egész „tudományos” világ előtt lejáratták, őt-magát nevetségessé tették. Ki tudja, ki ismeri az ő kutatásainak eredményeit? Senki. De úgy érzem ez nem is meglepő. Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy ő egészen biztosan más eredményre jutott, mint „tisztelt” kollégái. Milyen érdekes, hogy nem Vermes Géza eredményeit ismerjük, hanem a Héber Egyetem két tanáráét?
És ez nem a régmúlt története, hogy azt mondhassuk, talán így volt, talán nem. Ez a XX. század végén történt, alig kilenc éve. Jó lenne, ha figyelnénk arra, ami körülöttünk történik, mert ami kilenc éve megtörtént, az ma is megtörténik. A mai fiatal generáció ezeket az elferdített információkat ismerheti csak meg. Nekünk többek között talán az is a dolgunk, hogy a magunk módján ezekre a visszásságokra felhívjuk a figyelmüket.

Sárosi Zoltán