Az egész világegyetem rezeg, és minden létező saját, egyedi frekvenciájú rezgést kelt.

Mára a kvantummechanika tudománya egyértelműen tényként fogadja el, hogy az anyag nem más, mint rezgés. Ha valamit a legkisebb alkotóelemeire bontunk, mindig egy különös világba érkezünk, ahol csak részecskék és hullámok léteznek.

Minden örök mozgásban van, és folyamatosan rezeg. Az ember is rezeg, és mindenkinek a rezgésszáma egyedi. Akit mély bánat gyötör, a bánat rezgését árasztja magából, aki vidám és teljes életet él, annak megfelelő rezgést bocsát ki. Aki szeretetteljes, a szeretet rezgését küldi magából, viszont aki rosszindulatú dolgokat tesz, sötét és visszataszító rezgést áraszt.

Ugyanez vonatkozik a tárgyakra és a helyszínekre is. Például vannak olyan helyek, ahol gyakran történnek balesetek, és van, ahol minden sikerül, és amely örömteli érzéseket kelt. Minden rezeg, méghozzá a saját frekvenciáján. Az, hogy minden rezeg, azt jelenti, hogy minden hangot kelt. Persze nem minden hangot hallhatunk.

Ismereteink szerint az emberi fül általában a 15 és 20000 Hz közötti rezgéstartományban képes érzékelni a hangot. Tulajdonképpen szerencse, hogy hallásunk korlátozott ellenkező esetben valószínűleg nem tudnánk aludni éjszaka. És amiképpen hang keletkezik, úgy létezik egy mesteri hallgató is, amely érzékeli a hangot: a víz.

A zene és a kimondott szó rezgés, amelyet gyakorlatilag mindenki könnyen megért, és értelmezni tud. Az olyan hangok, mint amilyeneket például egy buddhista temetési szertartás éneke során képez az emberi hang, gyógyító frekvenciát képesek gerjeszteni.

De mi a magyarázat arra a jelenségre, hogy a kristályképződést befolyásolják a víznek megmutatott papírra írt szavak? Maguk az írott szavak is egyedi rezgést bocsátanak ki, amelyet a víz érzékel. A víz híven tükrözi a világon létrejövő összes rezgést, és ezeket az emberi szem számára látható formába önti.

Amikor a víznek egy írott szót mutatunk, rezgésként jut el hozzá, és üzenetét egy sajátos alakzattal fejezi ki. (A betűket a szavak kifejezésére szolgáló vizuális jeleknek is tekinthetjük.)

Az emberek a környezettől tanulták a szavakat.

Miért oly különbözőek az emberiség nyelvei? Ezt könnyen megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvet a természeti környezet rezgéseitől tanultuk.

A természeti környezet helytől függően igen változatos, és minden környezet más rezgéseket kelt.

A vízben, amelynek a köszönöm szót mutattuk, szépséges geometriai kristályok képződtek, bármilyen volt is a nyelv.

Amelynek az ostoba, vagy más megalázó szót mutattunk, szemmel láthatóan töredezett torz kristályokat hozott létre.

Feltételezhetjük, hogy amikor tökéletes mértani alakzatú kristály jön létre, a víz összhangban van a természettel és a jelenséggel, amelyet életnek nevezünk. Amikor a víz megfagy, atomjai összegyűlve kialakítják a kristály magját, és ha a mag biztosan növekedve hatszögletű formát ölt, látható vízkristály jelenik meg; azonban amikor a természettel összeegyeztethetetlen információ van jelen, tökéletlen kristály alakul ki.

A 21st Century Science and Technology című amerikai tudományos folyóirat 1989. március-áprilisi számában Warren J. Hamerman arról ír, hogy az emberi test szerves anyaga olyan frekvenciájú hangot gerjeszt, amely 42 oktávval a középső C (a zongora klaviatúrájának közepe melletti billentyű) feletti hangnak feleltethető meg.

A középső C a modern szabvány szerint körülbelül 262 Hz, tehát ez a hang durván 570 billió Hz lehet. Mivel a Hz másodpercenkénti rezgésszám, ez azt jelenti, hogy az ember 570 billiószor rezeg egy másodperc alatt, vagyis elképzelhetetlenül nagy számmal kifejezhető mértékben. Nehéz elképzelni 42 oktávot, és megérteni, milyen mérhetetlenül változatos és egyedülálló az ember frekvenciája. Az ember egy világegyetemet hordoz magában, amely egymást átfedő frekvenciával kozmikus méretű szimfóniát hoz létre.

Mindent a tudat teremt.

A csapvízben a hozzáadott klór miatt nem alakulnak ki teljes és egész kristályok. A klór alkalmazását legelőször a 20. század kezdete táján Londonban vezették be. A csapvízzel ellentétben a források, folyók felső szakaszán és más természetes források vizében gyönyörű kristályok képződnek. Az esővíz szennyezettsége mára globális méretűvé vált. Megkíséreltem felvételeket készíteni egy japán nagyváros dioxinnal szennyezett csapvizében kialakuló kristályokról, de a vízben a kristályoknak még halvány nyomuk sem jelent meg. Az ipari szennyeződés belépett a körforgásba, útja során beszennyezi a vizet, amely a mérgező anyagokat széthordja a világban.

A szennyeződés a tudatunkból származik. Mindenáron bőségben és kényelemben akartunk élni, és önzésünk környezetszennyezéshez vezetett, amely mára a bolygó minden szegletére kihat. A kristályokról készült fényképek megmutatták, hogy a víz lelkünk tükre.

Ha valaki azt állítja, hogy a tudat hatással van a fizikai világra, szokás szerint azt kockáztatja, hogy tudatlansága okán kiközösítik. Azonban a tudomány fejlődése arra a pontra jutott, ahol a tudat és az elme megértésének kudarca a körülöttünk lévő világ nagy részének csak korlátozott mértékű megismerését teszi lehetővé.

A kvantummechanika, bizonyos pszichológiai elméletek (mint például Jung követői) és a génsebészet mind megmutatta számunkra, hogy létezik egy másik világ is azon kívül, amelyet oly jól ismerünk. Ezt a világot szemmel nem láthatjuk, ujjal nem tapinthatjuk. Ez olyan világ, ahol az idő nem létezik.

David Bohm, a híres elméleti kvantumkutató az érzékek számára hozzáférhető világot „megnyilvánuló rendnek”, a belső létet pedig „rejtett rendnek” nevezi. Úgy látja, hogy minden, ami a megnyilvánuló rendben létezik, a rejtett rendbe van burkolva, és a megnyilvánuló rend minden egyes része tartalmazza a rejtett rend összes információját.

Talán ezt nem könnyű megérteni, de arról beszél, hogy a világegyetem minden része magában foglalja a világegyetem minden részének az információját. Más szavakkal: egy egyénben még az egyes sejtekben is a világegyetem minden információja megtalálható.

Japán középső részén, Fujiwara Damban, a sintó vallás singon szektájának egyik papja, Houki Kato egy mágikus erejű szöveget ismételgetett. Első találkozásunk alkalmával két fényképet mutatott nekem, amelyek, mély benyomást tettek rám, ezért tanúja kívántam lenni annak, amit megörökítettek. A tó vizéről készült egyik felvétel a ráolvasás előtt, a másik azt követően készült; az utóbbin szembeszökő különbség volt megfigyelhető: a víz jóval tisztább volt.

A pap a tó partján állva, körülbelül egy órán keresztül ismételgette a szöveget, amit videokamerával rögzítettem.

Határozottan látni lehettet, amint a víz egyre áttetszőbbé válik. Még a tó fenekén lévő növényzetet is ki lehetett venni, amely korábban rejtve maradt a zavaros vízben.

Ezt követően felvételeket készítettünk a kristályokról. A ráolvasás előtt kialakult kristályok torzak voltak, hatalmas fájdalomtól eltorzult arcra emlékeztettek. A ráolvasás után vett vízben azonban tökéletes és pompás kristályok jöttek létre. Egy hatszögletű alakzat egy kisebb hatszögletű alakzatot foglalt magába, és az egészet dicsfényszerű mintázat övezte.

Természetesen némi időbe tellett, amíg a ráolvasást követően kitisztult a víz, ami arra utal, hogy az anyag szabad szemmel látható változásai fokozatosan következnek be. Azonban nem kétséges, hogy az ima rezgéseit azonnal átveszik a közelben lévő tárgyak, így a közeli vízre is hatnak.

Azt mondják, ha valami kétszer megtörtént, az újra meg fog történni. Különös, hogy a balesetek és a bűntények sorozatban szoktak előfordulni.

Ha a történelmet és a társadalmi irányzatokat nézzük, láthatjuk, hogy hosszabb időszakok elteltével az események rendszerint megismétlődnek. Hogyan magyarázható ez a különös ismétlődés?

Dr. Sheldrake elmélete szerint, ha valami megismétlődik, egy morfogenetikus mező jön létre, és a rezonancia ezzel a mezővel növeli annak valószínűségét, hogy az esemény újra megtörténjen. A morfogenetikus mező nem energiaalapú információ, inkább egy ház tervrajzához hasonlítható.

Ezt a rezonanciaelmélet egyik példájának is tekinthetjük. Dr. Sheldrake felvetette, hogy az események ugyanúgy képesek rezonálni, mint a hang. Az ilyen események helyszínét morfogenetikus mezőnek, az ismétlődő események jelenségét pedig morfogenetikus rezonanciának nevezi. (Azóta több kísérlet alátámasztotta ezt az elméletet.)

Dr. Sheldrake szerint nem kizárólag a DNS felelős azért, hogy a családtagok hasonlítanak egymásra, hanem a morfogenetikus rezonancia is szerepet játszik ebben. Elmélete segít megérteni az úgynevezett véletlen egybeeséseket (más néven szinkronicitást), valamint a csoporttudatot (kollektív emlékezet) és az archetípusos mintákat is.

Dr. Sheldrake elméletének az a lényeges tanulsága, hogy ha a morfogenetikus rezonancia elterjed, hatása minden időre és térre kiterjed. Más szóval, ha létrejön egy morfogenetikus mező, azonnal hatást gyakorol minden más helyre, és ez egy pillanat alatt megváltoztatja az egész világot.

Részletek Masaru Emoto könyvéből