A Képes Krónika leírása, valamint a székelyderzsi templom freskóinak
ábrázolása nyomán

Kerlés hegynek erdejében
Szalad a lány, zokog a lány
Zokogását nem hallja más
Csak egy elárvult csalogány

Szalad a lány, szoknya szakad
Szalad a lány, hátra se néz
Kurjongatva, lovát hajtva
Fut utána egy kun vitéz

Inaszakadt űzött őzként
Remeg a szűz, nem néz hátra
Két erős kéz megragadja
Felhajítja a lóhátra

Kerlés hegynek erdejében
Vágtat a ló, zokog a lány
De sírását nem hallja más
Csak az erdő és a pogány

Meg egy ifjú, aki éppen
Egy tisztáson (Egek Atyja!)
Tollas vessző ütött sebét
Szörnyű sebét tisztogatja

Sajgó kínját feledni kész
Lándzsára kap a jó lovag
Nyeregbe száll, futni készti
Hű társát, a táltos lovat

"Rajta, Szög! Gyí, szép paripám!
Vágtass, akár a gondolat!"
De a vitéz, a kun vitéz
Lova is éppen úgy szalad

"Rajta, húgom! Megragadva
a kun övét vesd le magad!"
Úgy tesz a lány és a pogány
Földre hullik, és úgy marad

Ha úgy marad, nem sokáig
Bőszült farkasként talpra áll
Vérre szomjas kardja hegyén
Ott mosolyog már a halál

Leszáll a lovag lováról
A halálnak szemébe néz
Kerlés hegye megrázkódik
Egymásra ront a két vitéz

Vadászó sólyommadárként
Vijjog a két szablya egyre
Százszor is a húsba vájnak
Míg leszáll az est a hegyre

Vágják egymást, de hiába
Egyiknek karja se gyengébb
Hősi vértől részegülnek
Meg a szomjas acélpengék

"Ha sorsom az, hogy elessek,
legyen meg szent akaratod!
De hogy szüzet gyalázzanak!"
Szól a lovag - "Nem hagyhatod!"

A sziklahitű fohászát
Meghallja az Ég Királya
S a pogány-főt, mint egy tököt
A lovag-kard kettévágja

A hős ifjú a harc múltán
Nemes arcát belehajtja
A szűzlány ölébe, aki
Meleg könnyel mosdatgatja

Haja sátrával takarja
Két karjával ringatgatja
"Mennynek Királyné Asszonya!
Irgalmasságnak Szent Anyja!

Ki az, kinek nevére kell
Ajkamnak áldást szórnia?"
"László vagyok"- szól a herceg
S fején fénylik a glória

Kerlés hegynek erdejében
Hős Lászlóról zeng most a lány
És Istennek aki szentje
Dalát hallgatja mindahány