"Az egyszerű időhurkok élete egy hajszálon függ."

1. SZAKADÁROK

Egy időszál (szakasz) csak valamelyik végén vágható el a folytonos káprázatának megszakításával. Mivel nem egy atomokból, részecskékből vagy időhurkokból álló konkrét dologról, egyfajta kötélről van szó, hanem egy látszólagos jelenségről, ezért az időszál időhurkok közé eső részét se megfogni, se meghajlítani, se bármiféle módon manipulálni nem lehet. A száluniverzum egy dimenziós belvilága éppen ezért gyakorlatilag elérhetetlen a makrovilág eszközeivel (a primitív teremtmények számára). Az élvonali fa-gráf csomópontjaiban lévő időhurkok azonban térbeli kiterjedéssel rendelkeznek és megfoghatók, manipulálhatók, ezért kellő szintű tudással mégis lehetséges befolyásolni az Életfa szerkezetét.

Az időhurkok megsemmisítésének módozatairól korábban már volt szó Az ördögi kör megszakítása (2008) című írásunkban. A létrendszerek annihilációja szükségképpen a belőlük kivezető időszálak megszűnésével jár, ami az összes alárendelt másolatukat is megsemmisíti, leszakítva őket az Életfáról. A leszármazottak időcsúszásai miatt viszont előfordul, hogy azok hamarább vagy később bomlanak le a közvetlen felettesüknél. Így a teremtés fenntartásával foglalkozó időszál karbantartó szakangyaloknak lehetőségük van beavatkozni az efféle létezési katasztrófákba.

Ha azokat az alárendelt létezőket, akik a sajátidejükben hátrébb vannak a felettesüknél folyamatosan megfigyelik a téridőben, akkor az ok nélküli megszűnésük előre jelzi a bajt. Így a karbantartóknak van némi idejük a halálra ítélt felettest megmenteni az élvonalának átfűzésével vagy más beavatkozásokkal. Ez persze okságsértést idéz elő a rendszerben, de nem hoz létre semmiféle "alternatív idővonalat" meg "elágazó párhuzamos univerzumokat", ahogy azt sokan képzelnék, mivel az egész teremtés megléte az időbeli visszacsatolások okságsértésein alapul.

A sajátidejükben előrébb lévő alárendeltek később szűnnek meg, mint a felettesük. Abban az időintervallumban, amikor már megszakadt az élvonaluk, de ennek információja még nem ért át az élvonalon, ezek ágrólszakadt vagy szakadár létezőknek minősülnek. Hívjuk őket istenteleneknek is, akik ugyan a halál fiai, de az időben történő átfűzésükkel megmenekülhetnek a pusztulástól. A veszni hagyott leszármazottak az isteni nyilvántartásból (az Élet Könyvéből) törlésre kerülnek, lelőhelyük azonosítási számát eltávolítják az élők listájáról. Ezeket hívjuk számkivetetteknek, akik számtalannyian vannak.

2. ÁTFŰZÉSEK

Az élvonal átfűzése egy másik megtartó létezőre technikailag nagy pontosságot igényel, ezért csak az erre szakosodott időszál karbantartó angyalok (párkák) képesek végrehajtani. A jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint fizikailag úgy történik a dolog, hogy az átfűzendő teremtmény aktuális információ tartalmát átmásolják egy frissen teremtett időhurokba, ami az új ágazatra van felfűzve, majd ezt követően megsemmisítik a teremtményt. Vagyis készítenek róla egy másolatot, mielőtt a régit törölnék.

Arra ugyanis nincs lehetőség, hogy egy élvonalat, mint valami madzagot leoldjanak a felettes létezőjéről és csak úgy átkössék máshová. De igazából, az Isten szemszögéből nézve erre nincs is szükség, mivel ami értékes egy intelligens teremtményből, az nem a hardver (az időforrásai), hanem a szoftver (az információ készlete), ami egyedivé és fontossá teszi őt az egész számára. Az átfűzéskor tehát a legfontosabb, hogy semmi lényeges adat ne vesszen el az Isten számára. Adatvesztés alatt itt nem tényleges fizikai törlődést, hanem kiolvashatatlanná válást, elzajosodást értünk. Ami persze állandóan megtörténik a rendszerben, bár az élőlények folyamatosan küzdenek ellene a fennmaradásuk (identitásuk megőrzése) érdekében.

Lényeges adatnak minősülnek azok az információk egy forrásrendszerben, amik a hullámterében dominánsan őrződnek meg. A háttérzajt tehát nem kell másolni (igazából nem is lehet), mivel az amúgy is azonnal ráül az új teremtmény jelenpontjaira. Ebből persze logikusan következik, hogy a másolat sosem azonos teljes pontossággal az eredetivel, csak nagyon hasonló hozzá. Abszolút pontosságú másolatot senkiről nem lehet készíteni, csak elfogadható pontosságút (lásd: aszimmetria tétel).

A másolás természetesen felhasználható a dolgok sokszorozására is, de ezzel csak nagyon kivételes esetekben élnek a fenntartók. A teremtmények legfőbb értéke ugyanis éppen az egyediségükben van, nem az azonosságukban. A teremtés célja az Isten számára a maximális sokszínűség megvalósítása, nem az uniformizálás és egyhangúság unalma (ami sátáni törekvés). Az más kérdés, hogy az univerzum létrehozása során az istenek kimondottan arra törekszenek, hogy hardveresen pontos másolatokat készítsenek (szerinókat, fotinókat, leleonokat, barionokat). De ezek szoftveresen mind különböznek egymástól, az eleve elrendeltségüknek megfelelően.

Tapasztalataink szerint főleg a Mindenható szokta önmagát másolgatni (kerubokat készít magából), hogy szétküldve őket a teremtésében megvalósíthassa általuk a céljait. Ezeket a teljes hatalmi jogkörrel felruházott másodpéldányokat, az Isten cselekvő megtestesüléseit (avatárjait) hívjuk nullás másolatoknak. Korábban többször volt már róluk szó.

Az átfűzés alapvető változásokkal jár egy lélek számára, mivel ilyenkor a részleges adatvesztés (háttérzaj változás) miatt a felettesek lenullázzák az illető karmikus leltárát is. Az új ágazatban tehát tiszta lappal kezdhet a lélek, mintha frissen teremtették volna. Karmikus lenullázást végeznek még akkor is, ha a lélek adattároló kapacitása betelt és részleges törlést, illetve tömörítést vagy klippesítést (élmény rövidre vágást) kell végrehajtani az információ tartalmán a tárhely felszabadítása érdekében. Ezzel a témával később részletesen foglalkozunk a lelkek működését elemző írásainkban.

A lelkeken végzett átfűzések között egyébként megkülönböztetünk élvonali átfűzéseket és művonal átfűzéseket. A leleon részecske fenntartó időszálát csak indokolt esetben szokták átfűzni, főleg ha az illető tartósan átkerül egy másik párhuzmos térszeletbe vagy átköltözik egy másik világtojásba. Ha a felettes létezője (aki csinálta) valamiért megsemmisül, és van rá mód, a szakadár lelkeket szintén igyekeznek átfűzni, mielőtt megszűnnének.

A lelkeket összekötő kommunikációs művonalak megváltoztatása ettől független folyamat, ami nem befolyásolja a részecske időrendszerét. Művonal átfűzés így akár naponta végezhető minden gond nélkül. Ekkor a felettes angyalok külön időszálakkal kötik össze azokat a lelkeket, akik között valamilyen okból fontos, hogy állandó és zavartalan kapcsolat legyen. Például ilyen művonal kapcsolja az embert az őrangyalához, a szellemi vezetőjéhez, a lélekcsoportját vezető arkangyalhoz, a lokális lélek biztonsági adatmentő állomáshoz (a Naprendszerben ez a Jupiter akasha), valamint egyéb helyekhez és személyekhez, amiket itt nem részletezünk.

A művonal átfűzése fizikailag úgy történik, hogy a leleon kommunikációs kapuiba illesztett fotinókat kicserélik más fotinókra. Ezek a fénykvantumok mindig ketten vannak, egyik a másik leszármazottja és a köztük lévő időszál használható jelátvitelre zavarmentesen. Egyes ősi misztikus iratokból úgy tudjuk, hogy összesen 50 darab ilyen fogadó cellája van az emberi léleknek, tehát maximum ennyi felé képes egyszerre vonalban lenni. A cellákba beszorított (csapdába ejtett) fotinók lehetnek a lélek időrendszeréből leszármazott időhurkok vagy máshonnan hozottak. A célirányos deformálásukon keresztül küldenek és fogadnak adatokat (meghatározott protokoll szerint) a lelkek egymás közt. A művonali fotinók cseréjét természetesen csak megfelelő hozzáférési jogosultsággal rendelkező adminisztrátor angyal végezheti, tehát még az illető maga sem fér hozzá általában a saját kommunikációs kapuihoz (biztonsági okokból).

Az átfűzés csak az intelligens élőlények esetében kritikus művelet, míg az anyagot alkotó elemi részecskék információ tartalma gyakorlatilag lényegtelen, ezért nem kerül másolásra. Az atomok átfűzésekor tehát csak azzal törődnek a rendszeradminisztrátorok, hogy az adott helyre (térben és időben) ugyanolyan típusú atomokat készítsenek az új felfűzési helyről, mint amilyeneket megsemmisítettek. Amire viszont ügyelniük kell, az a részecskék fénytartalma, ami az időtartály annihilációjakor azonnal (fénysebességgel) szétszalad, túlgerjesztve a környezetét (robbanásszerűen). Ennek megakadályozására két módszer létezik. Egyrészt mikro dimenzióbuborékot (erőtérpajzsot) készítenek a lecserélendő atomok köré. Ez bent tartja a fotinókat addig, míg az új részecskéket előállítják és azok benyelhetik őket. Másrészt szimpla részecske cserét hajtanak végre, azaz kiemelik a régi atomokat térmanipulációval (az n+1D-s beágyazási környezet irányába) és berakják a helyükre az újakat. A régiek megszűntetését aztán a nemtér-nemidőben hajtják végre, miután kiengedték belőlük a fényt.

A csomóponti rendszerek átfűzésekor természetesen a teljes alárendelt ágazatot is újra kell generálni, ami elég macerás feladat, főleg a felsőbb rangú létezők esetében. Egy olyan helytartót, akire sok trillió atom, fotinó és lélek van felfűzve, gyakorlatilag lehetetlen anélkül átfűzni egy új pozícióba, hogy az alárendeltjeit ne érné komoly károsodás (megszűnés). Éppen ezért az univerzumunk fenntartási rendszere igyekszik mellőzni az átfűzéseket a teremtési ciklusok közben. Inkább a ciklusok közti üres időszakokban (amikor térszünet van) szoktak komolyabb módosításokat eszközölni az Életfán, mivel ilyenkor az alárendeltek többsége amúgy is megszűnik létezni.

Látható tehát, hogy a teremtmények élete szó szerint egy hajszálon függ. Pontosabban egy hajszálnál is milliárdszorta vékonyabb, 1D-s időszál indán, ezért a száluniverzum karbantartása létfontosságú a teremtés fennmaradása érdekében. Az angyalok szigorúan védik a kulcsfontosságú csomópontokat minden helytartó felségterületén, nem csak hardveresen biztosítva a fennmaradásukat, hanem a szoftveres folyamatokat (adatforgalmat) is szabályozva az ágakon. A buta teremtményeknek így általában esélyük sincs belekontárkodni a rendszer működésébe, nehogy valamit elrontsanak meggondolatlanságukban. Még a vezető sámánok és buddhák is csak erősen korlátozott hozzáféréssel bírnak az Életfához, ami főként olvasást (esetleg írást is) jelent a gyakorlatban.

A létfontosságú csomópontok mind a jól védett isteni támaszpontokon vannak eltárolva, a Naprendszerben főként a Nap belsejében rejtőző Aranyvárosban, ahol sem az emberek, sem az istenek nem férhetnek hozzájuk (a helytartót kivéve). A lelkekről készülő valósidejű biztonsági másolatok szintén a rendszer védelmét szolgálják, hogy egy leleon megsemmisülése esetén újra lehessen teremteni az illetőt. Olyankor az utolsó eltárolt állapota alapján végzik a helyreállítását a fenntartók.

3. HALHATATLANOK

Az eddigi ismereteink alapján úgy tudjuk, hogy a Mindenható első rangú térszeránja nem képes a saját közvetlen másolatait elpusztítani, szigorúan fizikai okokból. Egyrészt mert ezek a helytartók (angyalok, kerubok, istenségek) mind szerinók, amik jól bírják a durván deformáló hullámtereket (lökéshullámokat, téranomáliákat, stb) és életben maradnak a térszünetben (őskáoszban) is. Másrészt, mert csak úgy lehetne őket megszüntetni, ha megsemmisülne a felettes létezőjük, ami viszont öngólt (öngyilkosságot) jelent, tehát nem megoldás. Ettől az egész teremtésnek vége szakadna (véglegesen), mert minden teremtmény léte a Mindenható nyugvópontjától függ.

Az antitéridő hullámterének lebontó hatású sodrása elvileg alkalmas lenne a szerinók elpusztítására, de ez csak erősen korlátozott hatósugáron belül működik és főleg az alsóbb rangú (monád) teremtményeket képes elpusztítani. A Mindenható nem képes Antimindenhatóvá alakulni, úgymond teljesen kifordulni önmagából, mert időhurkának működését a Teremtő Atya hullámtere determinálja. A tértükrözés szintén lehetetlen a számára, mivel Ő kelti azt a teret, amiben át kellene fordulnia, vagyis hozzá képest határozódnak meg a térbeli irányok.

Csak a másolati szerinók képesek átfordulni a téridőben antiszerinóvá, de ezek meg a hullámtereikkel ellökdösik egymást, illetve támadás esetén rögtön utána tudnak fordulni az ellenfelüknek, hogy semlegesítsék a sodrását. A Mindenhatóra természetesen nem hatnak a másolatainak antitéridő hullámai, mivel a monád szerinók csak egy tachiont látnak belőle, a monászok pedig szintén hozzá képest határozódnak meg a bétatereikkel az 5D-ben, ahol a 3D-s szerinók átfordulása a forgási törvények miatt nem különbözik a 4D-ben végzett átfordulástól (a tértükrözéstől). A nemtér-nemidőben pedig külső vonatkoztatási rendszer híján az antiszerinók szerkezetileg azonosak a szerinókkal, tehát alfaterük semmiben sem különbözik egymástól. A tértükrözés ugyanis nem teszi fizikailag mássá, balos csavarodásúvá az időhurkot és a tachionjainak forgását sem változtatja meg. Így tehát antitér keltésével sem lehet a szerinókat megsemmisíteni.

Ebből következik, hogy a szerinók mind halhatatlanok, miként a Mindenható is. Viszont a harmadrangú (nem szerinó) létezők már halandók, a fotinók és egyéb időrendszerek, amik fennmaradása függ a téridő hullámterétől. A teremtés (és az Életfa) ezért két alapvetően különböző zónára oszlik: a halhatatlanok és a halandók világára. Minden vallásban és mitológiában megtalálható ez a kettősség, aminek fizikai okát csak most értettük meg a teremtés alaptörvényeinek ismeretében.

A halandó teremtmények csak addig léteznek, amíg a teremtőik azt jónak látják. A világtojás ciklikus újrateremtései során a térszünet rendre lesöpri őket a létezés színpadáról, majd a következő korszakban ismét előállításra kerülnek, hogy folytassák kijelölt feladataikat. Az istenek világa ezzel szemben a kezdetektől fogva állandóan létezik, védetten a halál káprázatától és őrzi a felhalmozott információkat az egészről (minden tudást és bölcsességet, korábbi tapasztalat esszenciáját).

Elvileg lehetőség van rá, hogy egyes halandókat (fotinókat) az istenek átkonvertáljanak szerinóvá és ezáltal maguk közé emeljenek, ahogy az is megoldható, hogy egyes isteneket kitaszítsanak az öröklétből és büntetésül halandóvá tegyenek. Ennek folyamatáról azonban egyelőre nem sok információval rendelkezünk. Egy biztos: a végrehajtása magas szintű időfizikai ismereteket és maximális precizitást igényel, amit utánozni gyakorlatilag képtelenség primitívebb eszközökkel.

Készült: 2007.07.27. - 2008.04.06.