Világunkban a világnézetek elválasztó ereje rohamosan csökken, ezzel szemben növekvő erővel osztja meg az emberiséget a morális különbözőség, és ennek következményeként a gazdag-szegény ellentét.

Az erkölcs és az erkölcstelenség, a becsület és a becstelenség, a szeretet és a gyűlölet mint életvitel meghatározók, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az egyének és a közösségek életében. A politikai, világnézeti acsarkodások mögött ma nincs más, mint a megkövesedett anakronizmus.

A világban (és hazánkban is) jelentkező és durvuló, politikainak látszó ellentétek valódi oka az erkölcsösebb és az erkölcstelenebb életvitel rendszereknek egymást megsemmisítő szándéka.

A közjó érdekében világnézettől függetlenül az erkölcsösebb alapokkal rendelkező tömörüléseknek párbeszédre (dialógusra), majd erkölcsi együttműködésre kellene törekedniük. Ez annyira nyilvánvaló, hogy vita tárgyát sem képezheti. Az alapvető morális tételeket akár valláserkölcsi, akár világi nézőpontból vizsgáljuk, lényegében ugyanarra az eredményre jutunk: el kell utasítani az erkölcstelenséget.

Az is nyilvánvaló, hogy egy világnézetet önmagában nem lehet sem erkölcsösnek, sem erkölcstelennek nyilvánítani. Csak és kizárólag a megnyilvánulásai (gyakorlata) alapján lehet minősíteni, és akkor sem egy másik világnézet normái alapján, hanem az alapigazságok szellemében.

Minden emberi közösségben, különösen a világnézeti alapon szerveződött közösségekben kialakulnak különböző irányzatok. Ez az emberi természetből fakadó természetes folyamat, de hogy adott időben melyik irányzat jut vezető szerephez, azt a belső erkölcsi rend és a világhelyzet dönti el.

Ezért alapvetően szép emberi vágyakat megfogalmazó, és azt valóban érvényesíteni is akaró közösségekben akár a legbrutálisabb irányzat is vezető szerephez juthat, ha meginog a belső erkölcsi rend és a világhelyzet is kedvez a rossz irányba történő elhajlásnak. Ez nem minősíti a világnézetet, de annál inkább a közösséget.

A nagy kérdés ilyenkor az, hogy képes-e a közösség helyesbítésre, vagy megmarad a hibáiban, mely előbb-utóbb a pusztulásuk okozójává válik. A helyesbítésre való törekvés nehéz művelet, szinte minden esetben szakadással jár, melyben a fő ellenségnek az eddigi közösségi társaik lesznek megnevezve. Ebben sincs semmi különlegesség, teljesen természetes folyamat. Ami viszont már nem természetes és teljesen egyedi, az a szakítás végrehajtása. Ilyenkor bármi előfordulhat, akár 180 fokos fordulatok is az előző gyakorlathoz viszonyítva, mialatt az eszmei alaptételek lényegében nem változnak.

Még idejekorán célszerű valóban kulturált keretek között, ideológiai vitának nevezett véleménycserét folytatni, mert ha valami, akkor ez alkalmas arra, hogy megtaláljuk a saját világnézetünk sebezhető és javítandó pontjait, és megismerjük mások stílusát, és azon keresztül az általa képviselt szellemiség valódi lényegét. Tisztázhatóak olyan személyes ellentétek, melyeknek általában a helytelen megnyilvánulások és elfogultság az okai, kiegészülve a téves értelmezéssel. Az a hit, mely nélkül nem lehetek elkötelezett egyetlen világnézet mellett sem, nem indokolja az elfogultságot, melynek nem a hit az alapja, hanem az ellenfél lekezelése.

A vita a manapság általánosan elfogadott gyakorlat szerint arra irányul, hogy meglelve az ellenfelem gyenge pontjait, áttörjem a logikai rendszerét és alárendelt helyzetbe kényszerítsem. Ez a viselkedési forma viszont nem vezethet sem a saját, se a másik fél objektív megismerésére, mindkét felet degradálja a külső szemlélő előtt, aláásva a saját tekintélyüket.

Népünk javát és a közjót ma egyetlen párt sem képviseli. Ezt egyre többen felismerik és várják az új erő jelentkezését, mely valóban nemzetérdekű és szociális elkötelezettségű lesz az alapigazságok szellemében.

Ez csak ilyen alapigazságokon nyugvó belső erkölcsi tartású nemzeti jellegű tömörülés lehet.

A Jobbikot lényegében azért hozták létre, hogy a nemzeti jellegű szociális eszmeiségű pártok (hungaristák) térnyerését megakadályozzák, a Szolidaritást pedig a kommunisták ellenében. Tehát közös érdekünk lenne a Jobbik és a Szolidaritás háttérbe szorítása.

Ennek az internetes dialógusnak az lesz az elődleges következménye, hogy a cionbolsevisták - úgy a kommunisták, mint a nemzetiek, sőt még a hungaristák soraiban is - visítani kezdenek. De ezzel együtt mindazok, akik népünk érdekeit helyezik az első helyre értékrendjükben, függetlenül a világnézetüktől, gondolkodni fognak a fentieken.

A TGM azt a szerepet akarja eljátszani, amit a Jobbik a hungaristák kiszorítása érdekében. Valószínű, hogy valamilyen kapcsolatot keresnek TGM-ék a kommunistákkal is, és pontosan olyan szerepet fognak kapni, mint a Jobbiknál a Betyársereg és a HVIM. Bokréták lesznek a madárijesztő rongyos kalapján.

Összeesküvés? De még mekkora, mi meg egymás lejáratásával aktívan segítsük őket céljaik elérésében? Nem kellene ilyen együgyű módon besétálni a csapdákba. Érzéseinket követve és az alapigazságokra, alap erkölcsi normák betartására-betartatására helyezve a hangsúlyt mindenki megtalálhatja a saját útját.

Jövőnk.info nyomán