A megvilágosodás belső tapasztalat, amely szavakkal vagy fogalmakkal nem fejezhető ki egyértelműen. Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. Mindezt azonban csak elméletben tudjuk. A megvilágosodásban azonban át is éljük ezt az igazságot. Hogy ide eljussunk, szellemünknek üressé kell válnia.

"Hogyan tudunk megvédeni egy vízcseppet a kiszáradástól?  

Ha visszadobjuk a tengerbe."

A szellem üressége nem révület és nem nyitott szemmel való alvás. Hiába való azon bosszankodni, hogy a gondolatoktól nem tudunk megszabadulni, mert így hozzátapadunk a bosszúságunkhoz, ami még károsabb.

Mindenképpen el kell hagynunk a dialektikus gondolatmeneteket és a logikus következtetéseket, vagyis visszatérni az ember Bibliában is jelzett ősi paradicsomi állapotába.

A megvilágosodás útjának ezek a legnagyobb akadályai. A megvilágosodást nem lehet intellektuális erőfeszítéssel elérni, csupán intuícióval! A megvilágosodás állapota olyan, mintha magasabb szintre ragadnák el az embert. Tökéletes az egység, a nyugalom és a béke. Mintha megszűnne a tudat megszokott árama. “Testem és lelkem kihullott belőlem.”

Váratlanul jutunk ebbe az állapotba. Úgy érezzük, hogy minden ellentét megszűnt. Nincs már többet különbség igen és nem között.

Thomas Merton: “E pillanatban úgy hullik le rólunk hamis mindennapi életünk tudata, mint egy piszkos, szennyezett víztől átitatott, elnehezült ruha. Kiszabadul a mélyebb én, amely a megfontolás és az elmélyedés számára túl mélyen rejtőzik, és elmerül az isteni szabadság és az isteni béke mélységében.”

Az ember ebben az állapotban a lét hiánytalan egységét, az énnek a mindenséggel és a természettel való azonosságát éli át. Japánban az élményt természetesen nem annyira a lelkiállapot leírásával, mint inkább versekkel, festményekkel, magával a zen művészettel fejezik ki. A megvilágosodást japánul szatori-nak, azaz megértésnek, vagy kensó-nak lényeglátásnak nevezik.

A szerzetesek a “mi is a megvilágosodás?” kérdésre főként paradoxonnal válaszolnak, mint pl. “Hallod, hogy szól egy tenyér, ha csattan?”.

A tudatunknak kilenc fajtája van. Az első hat magába foglalja az összes érzéki és szellemi tudatállapotot, vagyis a közönséges értelemben vett tudatot. Azért éppen –hat, mert öt érzékszervünk van, amelyhez hozzászámítjuk az értelmünket is.

Ez alatt a komplexum alatt találjuk meg a hetediket, a tudatalattit. Alatta van a nyolcadik, ahol tároljuk mindazt, amit valamilyen módon megéltünk. Legmélyebben található a kilencedik tudat, amelyet az abszolút világmindenség tudatának nevezhetünk.

El kell jutnunk egészen odáig, és hogy ezt megvalósítsuk, át kell hatolnunk a tudat minden más fajtáján, vagy meg kell azokat semmisítenünk. Csak ekkor következik be a megvilágosodás, de ekkor valóban be is következik. Nehéz áttörnünk a tudat különféle fokozatait. Különösen makacs a nyolcadik tudatszint áttörése. Mindig csak a semmit kell egyre lejjebb nyomni. Mihelyt megérintjük a mélyebb tudatot, fellobban a szikra- és ez a megvilágosodás.

A kulcs: Meditáció.

Felhasznált irodalom: Hugo M. Enomiya Lasalle S.J.-Zen-Út a megvilágosodáshoz